Ez egy NAKA ország. Mindenkinek van "nakája", aki elintézi a dolgokat.
Pédául az apám"nak a", anyám"nak a", szomszédom"nak a", és így tovább.
Szóval ezek a nakák segítettek problémás ügyeink elintézésében, akkor ezt
úgy hívták: "szocialista összeköttetés", egyszerűbben: protekció.
Elöfordúlt olykor, hogy ez is kevés volt, magasabb pártfogóra volt szükség.
Erről mesélnék el egy történetet.
Történt pedig anno nagyon régen, úgy a múlt század 3/4-énél, hogy meglehetősen
új Ladámat kötelező szervízre kellett vinni.
Mindjárt a kapunál akadályba ütköztem. A kapus azt kérdezte:
- Kivel tetszett megbeszélni?
Megbeszéltem gyorsan Petőfi Sándorral, és már be is gördültem a munkafelvételhez.
Ekkor még meglepődtem, amikor megkérdezték:
- Meg lett beszélve?
- Nem - mondtam, de gyorsan megbeszéltem Dózsa Györgyel, és megkaptam a
munkalapot. Elgurultam a műhelyhez, ahol már nem lepődtem meg igazán, amikor
a szerelő megkérdezte:
- Megbeszélte valakivel?
Itt már Rákóczi Ferenccel kellett megbeszélni, mire átvette a munkalapot, és azt
mondta, fél órán belül kész lesz.
Valóban, fél óra múlva megkaptam a munkalapot, mehettem a számlázáshoz.
Nagyon sokan voltak előttem, de már tudtam mit kell tennem. Megbeszéltem
Kossuth Lajossal, és már mehettem is a pénztárhoz. Itt fájdalmas búcsút vettem
Ady Endrétől, és már ki is gurulhattam a szervízből.
Milyen jó, ha az embernek ilyen befolyásos barátai vannak.
