 |
| Mi a túróért is mentem oda? |
Szóval. Most hogy a Batthány téren már tábla örökíti meg őfelsége balfaszkodását a gáton, és én is kellően megemészetettem azóta az eseményeket,
elmesélem.
Úgy kezdődött, hogy a face-en megjelent egy
felhívás, hogy azonnal menjünk Budakalászra
árvízvédeni, mert jaj. Megkérdeztem, hova is?
Mindjárt kiraktak egy telefonszámot, ezt fel is hívtam. Egy önkormányzati illetékessel beszéltem, igen, hogyne, menjek, akár 3 napra is, lesz minden, van hol aludni is, kaja természetesen. Na, én azért rákötöttem a hátizsákra a hálózsákot, beraktam egy kiló nápolyit, és hajnalban elindultam.
Megérkezvén a helyszínre, illeteve a HÉV-állomásra, felhívtam illetékes elvtársat, aki elmondta merre menjek, pár száz méter, és keressem X urat. Mentem 5 km-t mire találtam egy homokdepót a parton, itt stoppoltam egy teherautót, ez vitt még 5 km-t, míg megtaláltam X urat. Közölte velem, nem kell már önkén-
tes, ha akarok, nézzek körül, aztán mehetek haza.Visszafele ugyanazzal a teheraútóval mentem, amelyikkel
jöttem, majd elindultam a HÉVhez. Közben leültem a gát oldalába levetkőzni kicsit, mert ekkorra már tűzött
a nap. Ekkor megállt mellettem egy vízügyes terepjáró, és a vezető megkérdezte én jöttem-e a világvégéről,
és hova megyek? Mondom én, és haza, mert azt mondták, már nem kellek. A fiatalember káromkodott egy
sort, hogy a kurva önkormányzatiak belepofáznak mindenbe, csak szart kevernek, elmehetnének már a picsába. Én meg ha akarok, átmehetnék vele Szentendrére.
Így hát odakerültem 7 Felsőtiszavidéki vízügyes és 12 helyi közmunkás mellé. Egy 800 méteres szakaszon
kellett egy méterrel megemelni a gátat, éjszakára várták a tetőzést.
Csináltuk a dolgunkat, izzadtunk mint a ló. Közben szólt egy kis rádió, ebből félóránként megtudtuk, hogy
a vezénylőtábornok, a bosszúvágytól vezérelt szociopata csuti tahó éppen hol irányítgatja személyesen a
védekezést, osztogatja parancsait, és utasítgatja a szakembereket. Már sokadszor hallottuk ezeket a híreket,
amikoris egyik közmunkás elhajította a lapátját és felkiáltott:
- Ezt irányítgasd, vazze, megvár míg ideérsz!
Ezzel hazament.
Aztán nem hoztak ebédet, nem baj volt nápolyi. Viszont 3-kor a közmunkások letették a lantot, mondván,
lejárt a munkaidejük, ők mennek haza. A munka még messze nem volt készen, szerencsénkre érkezett egy
szakasz rendőriskolás. Ők elmesélték, hogy Bács-Kiskun megyéből jöttek, és azért ilyen későn, mert előbb
elküldték őket Győrbe, onnét tovább Tatára és azután ide.
Lényeg, hogy elég sokan voltak, gyorsan ment a munka, úgy fél hatra végeztünk is. A 7 felsőtiszai megköszönte a sgítséget, beült a teherautójába, és otthagyott mint eb a szarát a 40 rendőrrel.
Én vártam azt a srácot, aki odavitt, és azt igérte keres hálóhelyet. Nem jött, így hát összepakoltam, és ki-
ballagtam a 10-es úthoz, megkeresni a HÉV felsővezetéket, minek nyomán talán eljutok egy állomáshoz.
De onnantól hazajutni, az már egy külön Odüsszeia.
Úgyhogy: folyt.köv.
