Hozsánna... vagy mégsem?

   A vilá got szemlélve, elgondolkodik az ember, hogy velünk van-e még Isten,
vagy régen itthagyott minket?
   A választ keresve, vissza kell mennünk a "Teremtés"-ig.
                     
   5774 évvel ezelőtt, a 7. napon, az Úr kényelmesen elterült nyugágyában, és
megelégedve nézelődött maga körül. Körben az angyalok - köztük Mihály és
Gábriel arkangyal - hozsannáztak, hallelujáztak, dicsérték az Urat, és sűrű
nyelvcsapásokkal illették az alfelét.
   És megszólal az Úr:
   - Be van fejezve a nagy mű, igen.
     A gép forog, az alkotó pihen.
   Az angyalok továbbra is ájuldoznak a gyönyörtől, nyelvük lassan elzsibbad
már a nyelvcsapásoktól. Csak Lucifer áll egymagában a világegyetem szélén
gúnyosan mosolyogva.
   Úr: - S te Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz,
           Dicséretemre nem találsz-e szót,
           Vagy nem tetszik tán mit alkoték?
   L.:  - S mi tessék rajta
            (itt némi fikázás következik)
           ...hiányzik az összhangzó értelem.
   Úr: - Csak hódolat illet meg nem bírálat.
   L.:  (az angyalokra mutatva)
          ...dicsér eléggé e hitvány sereg.

   Úr: -Szóval nem tetszik a művem?
   L.:  -Nézd meg jól, s rájössz magad is.
           Nagyon elbasztad ezt.

   Az Úr felpattan a nyugszékből, még mindig mosolyogva körülnéz, majd
belepillant a jövőbe. (Neki nem kell álomba ringatózva végigszáguldani a
világtörténelmen, ő bele tud nézni csak úgy.)

   Úr: - Ezt bizony elkúrtam. Nem kicsit, nagyon.
           Ez úgy el van baszva, hogy kijavítani sem lehet.

   Nagy dérrel-durral beszáll még mindíg hozsannázó sleppjével az
Űrszekerekbe, és...
... és elhúz 2000 milliárd fényévvel arréb, keresni egy másik homokozót,
ahol nekiállhat újra világosságot és sötétséget csinálni, szétválogatni alvizet
és felvizet, újabb golyóbisokat gyúrogatni, egyáltalán, újrakezdeni az egészet.

   Nekünk ittmaradt Lucifer, aki megpróbálja kordában tartani ezt az
elbaszott világot.
   Ennyire tellett tőle.

Magyarország jobban teljesít...

   Magyarország jobban teljesít!
Mondta Eichmann. Meleg hangon dicsérte a magyarokat. Sehol ilyen kooperációval
és sgítőkészséggel Európában nem találkozott. Kiemelte a csendőrség hatékonyságát.
A magyarok önként és rekord gyorsasággal szedték össze zsidaikat és tuszkolták
marhavagonokba őket.
(Itt meg kell említeni, hogy március 19.-én vonultak be a német csapatok, és 20.-ára
az ország egyik fele feljelentette a másik felét a Gestaponál. Persze lehet, hogy az
egész ország fel volt jelentve, mert a másik fele meg viszontfeljelentett.)
   Eichmann nem véletlenül dicsérte a magyarokat. Neki nem voltak csapatai. Mind-
össze 13 embere volt. Mint megjegyezte, a magyarok lelkes segítsége és a MÁV
precíz szervezése nélkül akár egy évig is eltarthatott volna a zsidótlanítás.
   És a dánok?
Nem  tettek mást, mint kis evezőscsónakokkal, ladikokkal, vitorlásokkal átvitték
a zsidaikat svédországba.
   Több dán ellenálló halt meg az akcióban, amikor tűzharcba keveredtek a tenger-
partra tartó német egységekkel, mint amennyi zsidó, szerencsétlenségére Dániában
maradt és elpusztult.
   Ennyi. Nincs tovább.

Miért nem szeretem Hemingway novelláit?

  Egyszer régen, elkezdtem olvasni egy Hemingway novelláskötetet.

Izgalmasan indult, bonyolódik a cselekmény. Na, kiváncsiskodom magamban, hogy fog ez végződni?

Lapozok, és ... ott a következő novella. Lapozok vissza, dörzsölgetem ujjaim közt a lapot, hátha

kettő összetapadt. Nézem az oldalszámot, nem tapadt össze, ennek bizony vége.

  Na nézzük a következő novellát. De bizony ott is így járok. Lapozok, dörgölök, oldalszám.

Annak is vége.

  És így jártam a harmadik novellával is.

  Évekkel később láttam egy filmet Hemingway Kubai éveiről. Mutatták a dolgozószobáját is: a

bejárati ajtó mellett egy írópult, "Papa" ugyanis állva gépelt. A szoba közepén egy asztal, a

bejárati ajtóval szemben hatalmas üveg tolóajtó, erkély, távolban az óceán.

  És akkor megvilágosodtam, sikerült rekonstruálnom "Papa" munkamódszerét.

  Szóval, odaáll az írópulthoz, elkezd gépelni.Megírja a bevezetést, átolvassa, meg van elégedve

magával. Odasétál az asztalhoz, amin természetesen van két liter rum, egy doboz szivar és egy

háromdecis pohár. Rágyújt, teletölti a poharat, odaáll az üvegajtóhoz és bámulja a tengert.

Mire végez a szivarral legyűri a rumot is, visszatér az írópulthoz.

  Elkezdi bonyolítani a cselekményt. Majd bontogatni.Végigolvassa, nagyon meg van elégedve.

Na, hogyan tovább? Gondolkodni kell. Irány az asztal, rum, szivar, üvegajtó, óceán.

  Folytatja a munkát. Kicsit nehezebben megy. De úgy érzi, mindjárt eljut a végkifejletig.

De azért gondoljuk csak át az egészet, kell egy kis frissítő is. Asztal, rum, szivar, üvegajtó,

óceán. Az átgondolás most kicsit tovább tart, meg az  is, mire visszatántorog az írópulthoz.

  Végigolvassa az utolsó bekezdést, és elkezd töprengeni:

  -Mi a faszt akartam én ebből kihozni? Á, le van baszva!

És odagépeli:

                    THE END

                                      és hanyattesik.

Hát így.