A vilá got szemlélve, elgondolkodik az ember, hogy velünk van-e még Isten,
vagy régen itthagyott minket?
A választ keresve, vissza kell mennünk a "Teremtés"-ig.
5774 évvel ezelőtt, a 7. napon, az Úr kényelmesen elterült nyugágyában, és
megelégedve nézelődött maga körül. Körben az angyalok - köztük Mihály és
Gábriel arkangyal - hozsannáztak, hallelujáztak, dicsérték az Urat, és sűrű
nyelvcsapásokkal illették az alfelét.
És megszólal az Úr:
- Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Az angyalok továbbra is ájuldoznak a gyönyörtől, nyelvük lassan elzsibbad
már a nyelvcsapásoktól. Csak Lucifer áll egymagában a világegyetem szélén
gúnyosan mosolyogva.
Úr: - S te Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz,
Dicséretemre nem találsz-e szót,
Vagy nem tetszik tán mit alkoték?
L.: - S mi tessék rajta
(itt némi fikázás következik)
...hiányzik az összhangzó értelem.
Úr: - Csak hódolat illet meg nem bírálat.
L.: (az angyalokra mutatva)
...dicsér eléggé e hitvány sereg.
Úr: -Szóval nem tetszik a művem?
L.: -Nézd meg jól, s rájössz magad is.
Nagyon elbasztad ezt.
Az Úr felpattan a nyugszékből, még mindig mosolyogva körülnéz, majd
belepillant a jövőbe. (Neki nem kell álomba ringatózva végigszáguldani a
világtörténelmen, ő bele tud nézni csak úgy.)
Úr: - Ezt bizony elkúrtam. Nem kicsit, nagyon.
Ez úgy el van baszva, hogy kijavítani sem lehet.
Nagy dérrel-durral beszáll még mindíg hozsannázó sleppjével az
Űrszekerekbe, és...
... és elhúz 2000 milliárd fényévvel arréb, keresni egy másik homokozót,
ahol nekiállhat újra világosságot és sötétséget csinálni, szétválogatni alvizet
és felvizet, újabb golyóbisokat gyúrogatni, egyáltalán, újrakezdeni az egészet.
Nekünk ittmaradt Lucifer, aki megpróbálja kordában tartani ezt az
elbaszott világot.
Ennyire tellett tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése